Elindult útjára a kerékpáros békenagykövet
Felkeresi Erdély, Kárpátalja magyar közösségeit – Budapesten,a Hősök Terén búcsúztatták rokonok, ismerősök és a Világklub vezetői- Öt hét, háromezer kilométer, számtalan találkozó
Elindult útjára a kerékpáros békenagykövet
Augusztus 23-án, pénteken pontosan 10 órakor, Budapestről, a Hősök teréről elindult az Erdély és a Kárpátalja magyarok lakta településeit bejáró, mintegy öt hetes rendkívül kalandosnak ígérkező, mintegy háromezer kilométeres útjára Zelei József, a Világklub kerékpáros békenagykövete . Kisünnepség keretében sokan búcsúztatták, ott voltak a családtagok, édesanyja és felesége, a Világklub vezetői, ismerősök, barátok, a támogatók. Rövid üdvözletek, s közös fotózás után Jóska a kerékpárra pattant, s hűséges kísérőjével, Bagó Sándorral együtt elindultak a román országhatár felé. Majd onnan városról városra haladnak, előbb Erdély, majd Kárpátalja magyar lakta települései következnek. A visszaérkezés tervezett időpontja: szeptember 27, délután 16 óra, Hősök tere. 
A Panoráma Világklub burgenlandi elnöke, a „Kétkeréken a Nagyvilágban" kerékpáros békenagykövet tizedik éve járja a nagyvilágot a béke jegyében kétkerekűjével, s 55 állam több mint 1000 városát látogatta meg, mintegy 40 000 km-t tudva maga mögött.
2004-től - 2011-ig, a 2001. szeptember 11-i, New York-i terrortámadás évfordulóján „Egy erőszakmentes világért, a békéért!”indult útnak minden évben Magyarországról, a Béke térről. Missziója során, elsőként Európa majd minden államát, az útjába kerülő települések polgármesteri hivatalainak zömét, városvezetőket, politikusokat, lakosokat szólított meg. A terror sújtotta Londonban, Madridban, Burgosban tisztelgett az elhunyt áldozatok előtt, de megjárta az El Camino zarándok utat és Finisterében az Atlanti-óceán partján az általa állított Békekopjafán fújja a piros-fehér-zöld trikolort a szél. Célként tűzte ki, hogy 2011-ben szeptember 11-én New York-ban jelen lesz a WTC ellen elkövetett jubileumi ünnepségen - és ott is volt! S ha már ott volt, körbe tekerte Észak-Amerikát (USA, Kanada) és hirdette a békét.
De nem csak a jelenlétével, hanem azzal a ténnyel, hogy Magyarországon azt megelőző évben, egy országos béketúra alkalmával, minden megyeszékhelyen a helyi polgármesterekkel egy békefát ültettek – jelezvén ezzel is a világnak a magyar nép, béke iránti elkötelezettségét. Az országjáró eseményt 2010-ben összekötötte egy magyarországi Gyermek-békerajz pályázattal is: Mit gondolok a békéről? címmel - melynek nyertes rajzait, New York, Ground Zero emlékhelyén 2011. szeptember 11- én személyesen el is helyezte.
2013-ban gondolt egyet és egy újabb kontinenst hódított meg a kerékpáros: a „Kenguruk és Kivik földjét”. Ausztráliában - Tasmániában és Új-Zélandon találkozott az őslakosokkal az aboriginalokkal és a maorikkal is és két hónap alatt több mint 4000 kilométert kerekezett. Természetesen felkereste az ott élő magyarokat, az ottani külügyi szerveket és útba ejtette a Panoráma Világklub társklubjait is. „Az Ő segítségük nélkül semmire sem mentem volna, egy igazi nagy család, a békeszeretők Világklubja voltunk. Valódi profi, csapatmunka volt, amit tőlük kaptam. Nagyon hálás vagyok, köszönetem nekik érte.” nyilatkozta a kerékpáros.
Túráin segítségére volt még Bagó Sándor egri illetékességű rendszeres kísérője, aki "kellő távolságból", közúton lakóautóval haladva koordinálta az eseményeket. Végül, de nem utolsó sorban, az útjain vele volt a túra elmaradhatatlan eszköze, a „békebibliaként” híressé vált Békekönyv, amibe már a világ sok-sok nyelvén számtalan híresség írt. Zelei József évek óta kapcsolatban áll a Panoráma Világklub hálózattal, amely civilhálózat, - egyfajta szellemi hídként - az elmúlt tíz esztendőben létrehozta a kapcsolatteremtés és együttműködés lehetőségeit egy világméretűvé szerveződő klubforma kereteiben. Jelenleg 101 tagklubja van, átölelve mintegy félszáz országot, államot, Ausztráliától, Új-Zélandtól, Amerikától, Indiától, Afrikától, Erdély – Székelyföld – Kárpátaljáig (itt 11 társklub jött létre), s Magyarországon, a budapesti központon kívül 16 megyében tevékenykedik. Zelei József, a burgenlandi magyarságot fogja össze, ő a Világklub-elnökük. Kiemelkedő eseményük, az évenkénti Magyar Világtalálkozó rendezvénysorozata, s itt határozták el, s jelentette be Zelei József - Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében, 500 résztvevő előtt, - hogy nyakába veszi a Kárpát-medencét, s egy béketúra keretében felkeresi Erdély – Székelyföld – Kárpátalja magyarságát. Az útja során nemcsak az Erdély - Székelyföld - Kárpátalja világklubosok támogatására számíthat, hanem a külképviseletek, diplomácia szervek, s a ott működő magyar közösségek, honfitársaink önzetlen segítségére is bizton építhet útja megszervezése során.
Útjának céljáról, üzenetéről így fogalmaz Zelei József:
-„ Egyszerűen fogalmazva, tekertem, mint európai, de tekerek, mint MAGYAR. Mert - miként annak idején a céhlegények nemzetközi vándorlásaik során, - én is hírt szerettem volna vinni hazánkról Európa, a világ valamennyi országába. Üzenetet a francia parasztnak, a német kézművesnek, az ausztrál tanítónak, az angol iparosnak, azaz a Világ Népének. Természetesen, nem mentem üres kézzel, hungarikumokkal - kultúránk jellegzetes tárgyi ikonjaival – ajándékoztam meg őket. Hosszú út áll mögöttem, és meggyőződésem, hogy a természetesség, az egyéni emberi teljesítmény iránti tisztelet, olyan ősi érték, amely ma is képes összekapcsolni embereket, népeket, akik esetleg egymás nyelvét sem értik. Azt szeretném demonstrálni, hogy jó volna egy olyan Világban élni, ahol az egyszerű kerékpáros vándor veszélyek nélkül, és alkalmasint más ember segítségében reménykedve szelheti át a kontinenst. Ahol nem nézik, honnan jött, milyen vallású, miféle párttal szimpatizál; ahol nem kell tartania a nagyhatalmak terjeszkedésétől, az egyszerű polgáron, a kisemberen megbosszuló terroristák támadásaitól, vagy bűnözői erőszaktól; ahol nem fullad bele a technikai civilizáció szmogjába; ahol nem okoz szorongást az idő szorítása. Nem csak házainkat, közösségi épületeinket kell otthonossá, élhetővé tenni, hanem az – egyébként kultúránk egyik alapvető szimbólumát is adó - UTAT. Az utat, ami összeköt, és amit autóink „kasztnijaiba” zárva idegenné, magányossá tettünk. Egy természetesebb, emberibb élet, közösségi lét megteremtésének szükségességét hirdetjük a repülőgépek és az űrhajózás korában – „földhözragadt”, lassú kétkerekűinken.
Jó utat, jó szerencsét, egészséget, kitartást és egészséget kívánunk! Hajrá, Jóska, szép példát mutatsz a világ előtt!
