„Vigyék hírünket, amerre járnak, mi is visszük az önökét!”
 

Felejthetetlen Világklub-est Mátészalkán

Aki ezen a hétvégén kocsiba ült, vagy vonatra szállt, hogy Mátészalkára utazzék, jól tette, hogy elindult. A Panoráma Világklub mátészalkai, kisvárdai és nyírbátori társklubjai hívták meg barátaikat a két napos közös találkozóra. Előbb a csaknem zsúfolásig megtelt színházterem adott otthont a felejthetetlen rendezvénynek, amely a fogadást követően egy éjfélbe nyúlt kellemes hangulatú vacsorával zárult. Másnap pedig a közeli Nyírbátor és Máriapócs történelmi nevezetességeivel ismerkedtek meg a Világklubosok.

Budapestről indultunk negyedmagammal a napfényes tavaszban. A korai indulásból nagy előny származott, gyorsan megtapasztaltuk a szervezők, az ikrek, Székely Lászlóné (Marika),  Mátészalka, és Koleszár Andrásné (Gizike) Kisvárda Világklub elnökeinek vendégszeretetét, akiknek e rendezvény megszervezésében nem csak az alelnökök segítettek – Herdon Béla és Puskásné dr. Csüllög Margit – hanem a rokonok, ismerősök, barátok is.

Meglepett minket a város maga is, hiszen a „valaha jobb napokat látott” város ma is jó napokat lát. Az utcák, a terek tiszták, a porták gondozottak, az épületek szépek, kívánatosak. Mátészalka nem egy eldugott porfészek valahol a keleti végeken, hanem egy lakható, élhető kellemes település, lokálpatrióta lakosai nem csak a múltjukra, jelenükre is méltán büszkék.

Délután a szép és modern Kulturális Központban gyülekeztek a vendégek. Ahogy az a Panoráma Világklub találkozóin szokás, a világ sok tájáról. Jöttek vendégek valamennyi égtáj felől, a közeli Kárpátaljáról Lovas Ilona vezetésével Ungvárról, Tiszapéterfalváról, Nagyszőlősről is érkeztek Világklub-vezetők, Erdélyből, de távolabbról, Svédországból, Kaliforniából, Hawaiiról, még Angolából is. És, hogy a helybélieket ki ne felejtsem, jöttek szép számmal a városból, a környező településekről: megtelt a több száz főt befogadó színházterem!

Megtisztelte a rendezvényt jelenlétével dr. Tanka László, a Világklub alapító elnöke, és felesége, T. Fehér Iréne, Kozma Péter, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormányhivatal vezetője, kormánymegbízott, Hanusi Péter, Mátészalka polgármestere, Torma Tamás alpolgármester, továbbá a város közéleti és kulturális intézményeinek képviselői. A vásárosnaményiek itt határozták el, hogy városukban is megalapítják a Panoráma Világklub társszervezetét!

Nagyné Varga Mária és Nagyváradi-Kis Anna vezetik a műsort gördülékenyen. Mátészalka régi és mai értékeiről, új arculatáról, hazai és nemzetközi nyitottságáról beszélt  a város polgármestere tartalmas, szívélyes és rövid megnyitó beszédében. Dr. Tanka László alapító elnök Elismerő Oklevelet ad át a Székely Lászlóné, Koleszár Andrásné, és Nagyné Varga Mária Világklub-vezetők részére – a hatalmas taps jelzi, mennyire kedveli a közönség a kitüntetetteket.

A program mindvégig végig kellemes és színvonalas. Árad, mint egy békés folyó. Nem tekingetsz folyton az órádra, nem várod, legyen már vége, élvezed, és tapsolsz. Őszintén és olykor lelkesülten.  Nincs szükség sok beszédre, az összefoglaló kisfilmek hamar megismertetik a Panoráma Világklub és a Magyar Világtalálkozók történetét, tevékenységét a kívülállókkal is. A szólóénekesek már egy befogadó, nyitott közösség előtt lépnek színpadra.

Pörögnek az események. Hegedűs Tünde festő- és szobrászművész a kiállításra került Nívó Világgaléria Gyűjteményről beszél, és a Világok Virága című monumentális festmény is ott  látható, háttérként a színpadon. Nincs is szükség jobb díszletre. Aztán Bokor Balázs nagykövet, diplomata ismerteti két könyvét: „Az én Hollywoodom”, s a  „ Távolban magyar”- című alkotásait, a maga könnyed, szórakoztató stílusában.

Majd  jönnek a táncok, kedves fiúcskák, Herdon Balázs és Péter magabiztos verbunkja, Szatmári csárdás: Fodor Szimonetta és Mikulics Ádám. Hatalmas sikert arat az Erdélyből, Koltóról érkezett  Somfavirág  Néptáncegyüttes. Egyik ámulatból a másikba esünk. A továbbiakban Pénzes Ottó, a Művészbarát Egyesület elnöke csal mosolyt az arcunkra szellemes előadásával, az ismert nótáról: Mátészalka gyászban van.

Zelei József kerékpáros békenagykövet videó beszámolója közben azon gondolkodom, mily ritka ekkora teljesítmény mellett ilyen szerénység, és nagyfokú alázat. Aztán a hatodikos kisfiú, Zatik Péter énekét hallva (Hív az ősi föld), elhatározom, hogy hazatérve megtanítom rá az unokámat is.

Még röviden és frappánsan bemutatkoznak a jelenlévő társklubok vezetői, aztán Pénzes Ottó mondja a zárszó végén: „vigyék hírünket, amerre járnak, mi is visszük az önökét.” Akár a találkozó mottója is lehetne.

A találkozót követő fogadásra mintegy 120-an maradtak, érdemes volt, mert tucatnyi házi készítésű sütemény, szendvics, az Anetta cukrászda Világklub emblémával készített tortája, a Nobilis aszalt gyümölcs termékek,  Mátészalka „védjegye”, a Túró Rudi, s természetesen finom italok várták  az oda érkezőket. Sokáig úgy nézett ki: ennek az estének nem lesz vége, ami így is lett.  Hiszen ezt követően éjfél utánig tartott a közeli,- mintegy négy hektáros parkkal rendelkező- Kastélyszállóban megrendezett, finom vacsorával és italokkal, süteményekkel teli asztal mellett a program. Sőt, még Tóth József, a szálloda tulajdonosa is megismertetette a jelenlévőket a Kastélyszálló történelmi nevezetességeivel. ( Remek vendéglátás kaptak az ideérkezők: előző napi érkezéskor is meleg szabolcsi töltött káposztával, házi készítésű finom süteményekkel, itallal fogadták az érkezőket.)

Aztán hamarosan felvirrad. A nap is süt, bár a szél is megtréfálja a lengén öltözötteket. Nyírbátor vár minket egy kirándulással, Nagyné Varga Mária az alapos vezetőnk. Amit tudni lehet, és érdemes tudni a városról, azt hazaviszi magával valamennyi résztvevő.

Nyírbátortól csak néhány kilométerre található Máriapócs, kár lenne kihagyni. Szentelt kaláccsal, tokaji borral fogadnak, mintha minket vártak volna. Amikor megkérdezik, honnan érkeztünk, először azt hiszik, dr. Komjáthy Emese tréfál, amikor azt mondja, Hawaiiról – ő ott a tiszteletbeli konzul. Aztán, amikor kiderül Világklubos illetőségünk, a pap elmosolyodik.

A Világtalálkozón mi is részt veszünk – mondja nevetve. – Erre koccintunk a tokajival. Hihetetlen, mi minden fér bele két rövid napba.

Kabarcz Zoltán