Wass Albert Emlékút Erdélyben
„Percre se feledd, hogy testvéred, minden magyar, bárhol is éljen”
Wass Albert Emlékút Erdélyben
Magyar írók és költők nyomában a mezőségi tájakon
Wass Albert szülőföldjének, írásainak helyszíneit, Ady Endre, Sütő András és más neves személyiségek emlékhelyeit keresték föl Erdélyben a minap a Panoráma Világklub csoport tagjai, valamint találkoztak az ott élő magyar közösségek képviselőivel is. Ünnepélyes keretek között kerültek átadásra a Wass Albert Örökség Díjak: Holtmaroson Bartha József lelkész, Marosvécsen Nagy Kemény Géza kastélytulajdonos vehette át dr. Tanka László alapító elnöktől az elismeréseket. A Kárpáteurópa Utazási Iroda által szervezett úton, - amelyen többek között részt vettek Ausztráliából, Amerikából, Angliából, Németországból, a határon innen és túl számos településről-, Mező Tibor igazgató és Kovács Jenő idegenvezetésével jutott idő a Mezőség magyarlakta városainak felkeresésére és Erdély más nevezetességeinek megtekintésére is.
A Király-hágón töltött pihenő, majd Ady Endre csúcsai emlékhelyének megtekintése után előbb Válaszúton, Wass Albert szülőházánál, utána Bonchidán a Bánffy Kastélynál álltak meg a csoport tagjai. Szomorúan tapasztalták, hogy már szinte semmi nem őrzi a régi szép idők, Wass Albert emlékét: omladoznak a falak, magasan áll a fű, az új tulajdonosok nem értik a magyar nyelvet, s nem tudnak arról, hogy a húszas-harmincas esztendőkben milyen magyar élet folyt e vidéken. Aztán pár kilométerrel arrébb már jókedvre derült a társaság, hiszen a zömében magyarok lakta, a Sallai János polgármester által irányított Széken, a Sóvirág panzió elegáns éttermében egy remek vacsora után a helyi népi zenekar, s a Szalmakalap együttes táncos műsora dalra fakasztotta a nótás kedvűeket.
Másnap Szamosújváron egy örmény templom és Rózsa Sándor sírjának megtekintésével kezdődött a program, majd Wass Albert számos írásának és ifjúkori életének helyszíneit keresték föl a csoport tagjai. Cegén az 1769-ben épített kastély egykoron Wass Albert gyermekkorának helyszíne, s tulajdona volt, majd - amikor az aljas vád ürügyén elvették tőle- egy állami mezőgazdasági vállalat székhelye lett... Néhány évvel ezelőtt a visszaigénylési lehetőséggel élt a mai tulajdonos, s azt mondják a helyiek, szépítgeti az ódon házat és minden év augusztusában itt tölt egy hónapot ezen a gyönyörű vidéken.
A festői szépségű, tavakkal ölelt szomszédos Szentgotthárdról azt írta az író, hogy 1142-től megszakítás nélkül éltek ott az ősei, a jelenlévők Wass Endréné naplójából olvasták fel azokat a döbbenetes sorokat, amelyek az 1944-es búcsú óráiról szóltak. Szép lehetett valamikor a ház az udvarral és a melléképületekkel, ma már lassan az enyészetté válik...
Pusztakamaráson Sütő András gyönyörűen berendezett, a népi hagyományokat bemutató szülőháza következett, majd egy szászrégeni városnéző sétát követően Körtvélyfán, a Fehérló Panzióban szálltak meg. Kiváló volt az ellátás, finom ételek-italok kerültek terítékre, sőt, másnap este még zenés-táncos est is várt a jelenlévőkre, a nógrádi Maconka néptánccsoport meglepetés fellépésével.
Wass Albert kívánsága volt, hogy könyveinek forgalmazásából hozzanak létre Erdélyben egy árvaházat. Így jött létre nem sokkal halála után Holtmaroson a Tulipán Árvaház, mely jelenleg 12 fiatalnak ad otthont. A csoportot Simon Béla és Bartha József református tiszteletesek fogadták és köszöntötték a helyi, különösen szép és egyedi kistemplomban, ahol éveken keresztül őrizték Wass Albert hamvait, amíg engedélyt nem kaptak a temetésére. Az Otthon gyermekeinek szívhez szóló, elérzékenyítő kultúrműsora után Pörneki András laudációjában méltatta Bartha József kitüntetettet , az elismerést pedig dr. Tanka László és T. Fehér Iréne adták át részére. Az Emlékút részvevői ezen alkalomból több mint 150 ezer forintot gyűjtöttek össze és adományoztak az árvaotthon támogatására, amelyet a Panoráma Világklub és társklubjai évek óta támogatnak.
Nem sokkal később ugyancsak hasonló ceremónia zajlott le az erdélyi reneszánsz építészet remekművénél, a Kelemen-havasok lábánál, a Maros jobb partján található marosvécsi Kemény-kastélyban. IttNagy Kemény Géza tulajdonos, a magyar ügyek példamutatóan elkötelezett képviselője vette át a Wass Albert Örökség Díjat, s kalauzolta el a vendégeket az impozáns kastélyban. Majd együtt koszorúzták meg a várkertben lévő Wass Albert sírhelyet, ahol a hamvainak egy része nyugszik, végakaratának megfelelően.
Ezt követően „A funtineli boszorkány” című regény csodálatos helyszíneit - Déda, Ratosnya, Palotailva, Gödemesterháza - keresték föl a csoport tagjai, miközben elhaladtak az 1381 méter magas Isten széke hegycsúcs alatt. Felkeresték Szászrégen városának római katolikus templomát, ahol megcsodálták a gyönyörű templomkertet, benne Márton Áron püspök életnagyságú szobrát, Mikes Kelemen, Rákóczi, Petőfi mellszobrait, amelyek mellett üresen állt egy talapzat: innen távolíttatta el a román hatóság Wass Albert mellszobrát 2003-ban…Ám, odébb néhány méterrel, egy rejtett helyszínen, egy letakart lepellel bújtatva megnézhette a csoport az eltávolíttatott szobrot, amelyet egy nemzeti szalaggal kötöttek át…
Majd az út során Borszék következett, aholarégi székely üdülőhely villasorán sétáltak, megcsodálva és megkóstolva a borvízforrásokat.
Marosvásárhelyen aBolyai emlékek megtekintésével folytatódott másnap a program: a Bolyai Farkas Líceum, a Bolyaiak szobra, a Kultúrpalota, a Városháza, a református templomerőd és az egyedülálló értékeket hordozó Teleki-könyvtár mind-mind gazdag élményt nyújtott mindenkinek. Azután a „Kincses” Kolozsvár következett, elsőként a Farkas utcai református kollégium, ahol Wass Albert érettségizett hajdanán, s ahol a csoport hamar felfedezte az 1924-es tablót, rajta a fiatal költőt. A Házsongárdi temetőben az erdélyi irodalom és történelem nagyjainak sírhelyeit keresték fel - Dsida Jenő, Kós Károly, Reményik Sándor és sokan mások- s itt elhelyezték nemzeti emlékszalagjaikat. Aztán egy belvárosi séta következett, közös fotó a Mátyás király szobornál, majd egy finom ital az Insomnia/Álmatlanság/Kávéházban.
Este pedig már a közeli, mesés környezetben elterülő erdélyi kisfalucskában, Magyarlónán, a helyi lakosok házaiban szálltak meg a csoport tagjai, megtapasztalva az ott élők végtelen vendégszeretetét és étel.ital finomságainak kiválóságát. Este a művelődési házban a helyi magyarság képviselői fogadták őket, s nem csak finom erdélyi falusi ízekkel, hanem a népművészet kézműves remekeivel is találkozhattak. Egy fiatal néptáncospár még arra is vállalkozott, hogy megtanítsa néhány tánclépésre a vállalkozó kedvűeket.
Aztán elérkezett a búcsúnap, amelynek programjában Kalotaszentkirály szerepelt, ahol Vincze István vendégház- és idegenforgalmi irodatulajdonos mutatta be a falu nevezetességeit, a régmúltat megidéző református templomot, majd panziójában a kalotaszegiek népviseletéről, hagyományőrzésükről, népi kultúrájukról beszélt.
Záró programként a csodálatosan megújult, megszépült nagyváradi terek, utcák fogadták a csoport tagjait, akik ezúttal az Ady Endre emlékhelyeket keresték, kiemelten az Emlékmúzeumot – a Müllereiben- ahol bőséges betekintést kaptak a nagy költő ott töltött éveibe, történeteibe. Estefelé járt már az idő, amikor a határt átlépve, pár órás buszozás után kissé fáradtan, de rendkívül sok élménnyel gazdagodva a csoport megérkezett Budapestre. Az út végén dr. Tanka László, az Emlékév kezdeményezője bejelentette, hogy minden év júliusában megrendezik majd a Wass Albert Emlékutat!
